"–Volnál szíves a tekintetedet itt – mutattam a szememre, – a perverz gondolataidat meg magadban tartani?"
Egy könnyed, romantikus könyv rengeteg humoros elemmel vagy egy limonádé-olvasmányba bújtatott görbe tükör?
Fülszöveg:
Serenity édesanyjával egy távoli városba költözik, hogy maguk mögött hagyjanak egy múltbéli tragédiát. A lány a helyi egyetemen folytatja tovább a tanulmányait, és már a beiratkozás napján megismerkedik Ace-szel, aki a kar közismert szívtiprójának hírében áll. Ace rögtön meglátja a kihívást Serében, a lány azonban nem dől be a fiú vonzerejének. Hogy lerázza, alkut ajánl neki: ha Ace egy hónapig mellőzi a többi lányt, megkaphatja őt egy éjszakára.
Serének így egyszerre kell szembenéznie a múltjában történt
eseményekkel és a fiú iránt érzett egyre növekvő vonzalmával, nem beszélve
Rhettről, Ace gúnyos és hűvös legjobb barátjáról, aki a jelek szerint mindig
rosszkor van jó helyen. Bár Ace roppant vonzó, úgy tűnik, Serének ez önmagában
mégsem elég. Vajon Ace végig csak elcsábítani akarja a lányt, vagy Sere el
tudja érni, hogy szép lassan megváltozzon mellette?
Értékelés, vélemény:
Amikor nekikezdtem ennek a könyvnek nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok nevetni és - jó értelembe véve - forgatni a szememet. Mivelhogy a történet tele volt humorral, szarkazmussal és iróniával, amiért én a való életben is odáig vagyok. Nagyon szeretem az intelligens humort, amikor valaki feldobja a magas labdát és a másik képes lecsapni valami sokkal erőteljesebbel. Ezt főleg a főszereplő lányra, Sere-re jellemző, de a többiek sem szűkölködtek ezen az adottságban. Ez nekem hatalmas pluszt adott a könyvhöz, naaagyon sokat nevettem olvasás közben.
Serenity-ről hamar kiderült, hogy a neve majdnem teljesen ellentétben van a személyiségével, ami ugyanis higgadtságot és derűt jelent. Az a bizonyos tragédia és a költözés oka eléggé felforgatta a lelkivilágát, és bár számára annyira nem tudatosult, borzasztó sebezhető állapotban indult neki az évkezdésnek - ami lássuk be, egy új helyen, vadidegenek között már alapból is megterhelő lehet. Ezért is lehet, hogy ugyan erősnek, függetlennek és vadócnak tartja magát, nehezen tud ellenállni Ace 'ostromainak'. Sere önmagával is küzd, mert egyrészt nem akarja, hogy meghazuttolja önmagát és szimplán beadja a derekát, viszont tetszik neki a fiú. A gondolatai és ezáltal a tettei is ellentmondásosak, viszont... Ismerős az a szituáció, amikor a külső szemlélő kifejti a véleményét neked, téged viszont elborít egy fátyol és azt látod, amit látni akarsz? Ezzel pedig elő is idézel egy lehetetlen helyzete, mivel az adott ábrándképhez teremtesz a fejedben elvárásokat az illetővel szemben, majd óriási csalódás ér, amikor nem felel meg ezeknek? Később pedig, mikor már halványodik, belátod, hogy nem láttál a saját szemedtől, XY-nak igaza volt? Vagy épp te is lehettél a külső szemlélő, majd sokkal később az adott személy, akit próbáltál észhez téríteni vagy szembesíteni a valósággal, felocsúdik és a saját szavaidat hallod vissza, azt sugallva, hogy leesett neki is a tantusz? Ezt a jelenséget is számos alkalommal megfigyelhetjük a könyvben, Sere-nek nagyon sokszor a saját viselkedésére vagy éppen Ace viselkedésének okaira mások hívják fel a figyelmét; az adott információk birtokában folyamatosan lelki csatát vív önmagával. Ez a könyv ékes példája volt, hogy ne akarjuk valakire ráerőltetni a saját elképzeléseinket. Igenis vannak olyan emberek, akik nem akarnak az adott pillanatban komoly kapcsolatba belekezdeni és eszerint kell eldöntenünk, hogy mi mit akarunk ezek után. Viszont az sem lehetetlen, hogy egy ember meg tudjon változni valakiért, hatással legyünk az életére, gondolkozásmódjára. Azt azonban Neki kell eldöntenie, hogy mikor és kiért teszi meg, nekünk pedig el kell fogadni a döntését. Hogy Serenity lesz-e az a lány vagy sem, hogy hogyan alakul a kapcsolatuk, a könyvből megtudhatjátok.😊
Magával a könyvvel iszonyat gyorsan lehetett vele haladni, én személy szerint minden este arra vártam, hogy végezzek a napi kötelezettségeimmel és végre újra elmerülhessek benne, megtudjam hogyan is alakulnak a történetszálak. Az írói stílust, írásmódot még mindenképp kiemelném, hihetetlenül szépen bánik az írónő a szavakkal, mondatfordulatokkal, egyenesen megelevenedett előttem a történet - igen, iszonyat sokszor akartam ráborítani Ace-re egy asztalt.. akarom mondani jó párat.. 😂 - és úgy éreztem, hogy beszippant a könyv. Azok a helyek, ahol a szereplők megfordultak egy kis térképet alakítottak ki a fejemben, hogyan is nézhet ki a város, aminek a múltjába is betekintést nyerhettünk, közelebb hozva számunkra a helyet.
Az egyetlen, amiért 4.5 csillagot adnék neki, az a tragédia
eseménye miatt van. Először kicsit fennakadtam rajta, teljesen másra
számítottam. Viszont nem vont le összességében annyit a történet egészéből,
hogy egy teljes csillagot elvegyek, mivel el kell ismerni, hogy mindenkinek
mást jelent az életében az adott szituáció, másképp éli meg és tudná
feldolgozni. Valamint, amiről nem az írónő tehet, az a betű színe - a sötétszürke valahogy nem volt kompatibilis a szememmel, tanácsos lenne ezen változtatni a kiadónak a következő nyomtatáskor.
Összességében: hogy fogom kibírni a folytatásig?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése