Riley Baker - Utóirat: Jobban, mint gondolnád!

 " - Paige, ugye tudod, hogy állhatsz bosszút mindenkin, aki megbántott téged?

- Miért nem?"

Paige Elliotot nem lehet megállítani, ha valamit a fejébe vesz. Az Utóirat: Elvittem az autót folytatása talán még az első részt is űbereli, pedig már az is magával ragadó volt. 

Fülszöveg:

Paige Elliot visszatérését még a legszebb szemű rendőr sem állíthatja meg. Élete ismét fenekestül felfordul, azonban a karma helyett saját kezébe kell vennie az ügyet. Sajnos ismét bosszút kell állni. Kivételesen nem a volt szerelme, hanem a lakótársa kergeti az őrületbe. Cory ezúttal is a segítségére siet, de hiába a lovagias tettek, ez a történet nem egy könnyen oldódó instant tündérmese. Ha egyszer megégeti az embert a tűz, többet a közelébe sem akar menni. Pont, mint egy összetört szív, ami nem enged újra szeretni.

Értékelés: 

Paige élete tovább bonyolódik ebben a részben. Amikor már azt hinné, hogy minden sínen van, két fronton is harcolnia kell. Az egyik egy exbarátnő képben jelenik meg. "Ez nem egy romantikus film... Ez a valóság, ahol mindig van egy nyavalyás Kimberly." Nos ezzel teljességgel egyet tudok érteni és olyan szinten sikerült azonosulnom a főszereplő lánnyal, hogy amikor már csak megjelent az oldalon az exbarátnő neve, annyira felment bennem a pumpa, hogy legszivesebben darabjaira kaptam volna egy ikeás óriásbútort. 😅

A másik pedig a 'hátországban' a világ legidegesítőbb lakótársa személyében testesül meg. Nos, 4 évig voltam kolis, abból az első évben 5 lánnyal laktam együtt, tökéletesen átéreztem a helyzetet. Na meg az egymás kiidegelését is... Mi ikerszobába laktunk (ez azt jelenti, hogy 3-3 lány aludt egy szobában, de közös volt a fürdőszoba és a hűtő) és ment az adok-kapok háborúskodás a másik szobával, de még szobatársakkal is.😅 A Book BuJo-mban szó szerint ez áll: "Gyűűűűűlölöm Juliet és a hülye cetlijeit, legszivesebben felrúgnám a holdra!" Ebből is láthatjuk, hogy az írónő ebben az ugyan rövid műben milyen erős karaktereket tudott megalkotni, ha ilyen heves érzelmeket váltanak ki a szereplők az emberből.

Paige határozottan az a karakter, akit egyszerre lehet imádni és elszörnyülködni a heves természetén, valamelyest egy görbe tükröt is mutat felénk. Sok olyan helyzetbe keveredik, amik már esetleg velünk is előfordulhattak, és megtesz olyanokat, amikhez nekünk talán nem lenne bátorságunk. Könnyed, vicces történet az övé, mégis elgondolkozik az ember, ő mit tett volna a lány helyében. (Nekem például első dolgom lett volna kifizetni az óvadékot az illetőnek, aki letette értem.🙈)

Humoros, fordulatos, érzelmekkel teli méltó folytatása az első résznek. Ha már besokalltál a hétköznapi teendőkkel, munkával, tanulással, lényegében bármivel, akkor tökéletes választás számodra! Remek kikapcsolódás és felüdülés, ami új lendületet ad.

Még egyszer köszönöm szépen az írónőnek a lehetőséget, hogy elolvashattam! 💜

Catherine Rider - Csók New Yorkban

 "És  különben is, a legtöbb férfi nem érdemli meg, hogy sírjunk utánuk."

Ha tél, akkor romantika. Legalábbis a legtöbb embernek, mivel tőlem távol áll ez a műfaj (ritkán akadok rá kiemelkedő alkotásokra, amik valami miatt a szívemhez nőnek) és ezzel a könyvvel nem javult ez a viszony.

Fülszöveg:

Senki nem szeretne karácsony este egy reptéren ragadni egy viharban. Charlotte és Anthony számára ez maga a katasztrófa.

Charlotte hazafelé tart Angliába, miután egy szörnyű szakításnak köszönhetően élete legrosszabb félévén van túl. Anthonyt épp most dobta ki a barátnője, amikor a fiú meglepetésből kiment elé a reptérre.

Hirtelen ötlettől vezérelve a két fiatal egy önsegítő könyv utasításait követve nekivág a városnak.

Tedd túl magad az exeden 10 egyszerű lépésben!

Ez a romantikus kaland mindenkit magával ragad, aki képes átérezni az Empire State Building tetején kavargó hópelyhek varázsát, és aki már valaha elgondolkozott azon, hogy az igaz szerelem nem ott várja-e a check in pult túloldalán.

1 karácsony

2 megtört szív 

10 egyszerű lépés

24 óra

Értékelés:

Nagyjából 3 éve porosodott a polcomon ez a könyv, mivel mindig úgy alakult, hogy karácsony előtt az aktuális olvasmányaim miatt nem sikerült sorra keríteni. Idén viszont elhatároztam, hogy tematikusan próbálok ráhangolódni az ünnepekre, így ez is a listámra került. Nos.. nem biztos, hogy szerencsés választás volt.

A könyv elsp háromnegyed részében a palm-face és az Ezmiez között váltakoztak a reakcióim, ugyanis ez egy eléggé képtelen történet, a realitástól sokszor nagyon távol állva. Az alap elgondolás fogott meg, amikor megvettem ezt a példányt, miszerint két idegen a szakításaik után találkoznak és egy Hogyan legyünk túl az exen 10 lépésben segítőkönyv alapján lábalnak ki az érzelmi mélypontból.

Itt felmerül a kérdés, hogy akkor mi volt, ami miatt nem tetszett annyira? Spoiler nékül megpróbálom vázolni nektek:

    - Először is maga a segédkönyv és az elképzelés, hogy 24 óra alatt túl lehet lépni bárkin. Fizikailag persze, ha ellököd és átsétálsz rajta nem telik pár percbe se. Jó, ha izomagy az illető, akkor kell a másik félben lennie egy is szumóbirkózó hajlamnak, na de na. Viszont érzelmileg.. Az már nem olyan egyszerű. 

Ha 24 óra alatt túl vagy valakin, akkor valószínűleg nem is szeretted őt egy ideje, hanem a kapcsolatban levést élvezted, hogy valaki szeret, hogy valakihez tartozol, a múltban lévő emlékkapcsolatba kapaszkodtál vagy csak szimplán féltél a szingliségtől. A lehetséges indokokat még lehetne sorolni és ez egy nagyon általánosított felsorolás volt - de nem alaptalan.

Ennek ellenére a tanácsok sokszor jók voltak, a könyv megmagyarázza miért volt szükség erre a gyorsított tempóra a szereplők részéről (amit most nem említenék meg, mivel nem akarok elspoilerezni semmit).

    - Ki az a random ember, aki fél perc ismeretség után csak úgy megvesz neked egy könyvet és én miért nem találkozok velük?!😅

     - Nem egy hosszú könyv, de hogy már a 76. oldalon kezd beleesni egyik a másikba?

     - A ruhabolti jelenet: már elsőre eltalálják egymás ruhaméretét. Nem tudom ki hogy van vele, de én van hogy a saját méretem se tudom ránézésre kitalálni, mert minden márka annyira más és más, nemhogy egy ellenkező nemű emberét.

     - Ruhabolti jelenet: odakinn szakad a hó és megdicséri a lány a srácot, hogy a bőrdzseki jó választás volt. Elnézést, de..mi? Arról nem szólt a fáma, hogy bélelt-e vagy sem, de arra gyanakszok, hogy a lány agya kicsit már átfagyhatott a nem időjárásnak megfelelő öltözéktől, amikor ezt gondolta.😅

    - "Nem is várja meg a választ. Már oda is fordul a pulthoz, felkap egy piros bögrét, aztán odaadja. Elveszem és Anthony felé fordulok, hogy megkérdezzem,ő is kér-e." 

Itt egy minimálisan elszörnyülködtem, hogy valaki tényleg képes beleinni egy előre kitöltött pohárba egy olyan buliban, ahol kb senkit se ismer és bárki bármit rakhatott volna pont abba.

Mivel tényleg nem szerettem volna semmi fontosat elspoilerezni, ezért most csupán ezeket említeném meg. Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy ha fiatalabb (11-14 éves) koromban olvasom, nagyon tudtam volna élvezni, mivel összességében ez egy könnyed és aranyos történet. 

A vége volt, ami felhúzta nekem az egész sztorit, így 3/5 csillagot adnék rá.